Volt így Karácsony előtt egy projekt, amibe szerettem volna belevágni: a faceup készítés.
Ez egy elég izgalmas dolog, főleg mikor az ember teljesen kezdő, hiszen olyan sok gondolat képes visszafogni: "Vajon sikerül egyformára?" "Te jó ég! Olyan szépek a profi faceupok! Sose fogok tudni olyat készíteni..." "Hogy lehet olyan aprólékosan dolgozni??? Nekem sose menne..."
Ezeken a klasszikus fázisokon átmentem én is, ami azt illeti jó sokáig meg is maradt a projekt a tervezgetés időszakában, de végül sikerült Sirinnek hála megfelelő alapanyagokkal belevágni.
Ami azt illeti, pasztellem volt. A pannoncolor elég jó pigmentáltságú, erőteljes színekkel látja el az embert, amik még finoman használva is jó színeket eredményeznek. A pasztellezést egyébként nagyon élveztem, hiszen pillanatok alatt nagyon finom, látványos eredmény érhető el vele.
A száj kidolgozását is nagyon szerettem, az első kacifántos feladványt a szemöldök jelentette. Nos, ettől sokkal jobban tartottam, mint amilyen bonyolultnak bizonyult a végére. Kétféle pasztellel nagyon szépen aládolgoztam a későbbi vonalaknak, és a tollformájú radírnak hála gyönyörűen meg lehet adni az ívet és a végső formát, s nem marad más, mint a vonalkák behúzogatása, ami kétféle ceruzával, fehérrel és a választott barnával történt.
Aztán egy újabb mumus a szempilla és "tusvonal" meghúzása következet, de ez is egyszerűbbnek bizonyult mint vártam, bár nem rajzoltam drámai pillákat a kis srácnak. A leckét végül a szemránc megrajzolása adta fel, amivel nem is vagyok igazán elégedett. A ceruza nem húzott kellően egységes, szép vonalat, de első próbálkozásként mégis egészen elégedett vagyok, a hibák ellenére.
A projekt alatt elég sokat tanultam a műveletekről:
- A pasztell minden festő legnagyobb ajándéka. Mindegy milyen stílusú faceup készül, mindhez tökéletes és elengedhetetlen alap.
- Éljen az msc. Nagyon finom porcelánhatású lesz az arcocska tőle, és természetesen védi a pigmentektől és alapot ad nekik.
- Forma érzék és egy kis anatómiatudás sem árt. Ha az ember tudja hogy egy arcon hol ülnek mélyebb árnyékok, világosabb részek, vagy a pír hová kerüljön, sokat segít magának, és érdemes a babafejet is hagyni életre kelni, mert a forma megmutatja mit hová kell tenni.
- Merni kell. Ha nem tetszik valami a karaktertervedben, egyszer majd lecseréled. A lényeg hogy érdemes látni, és megcsinálni kézzelfoghatóan, ha valami gondolat megtetszik. Ezt nem lehet kicsit megcsinálni, mert nem lesz normális eredmény.
- Sötétben nem szabad festeni. Ha nincs természetes fény, még óvatos munka mellett is túl sötét lesz a festés.... Hajh.. ebbe sikerült beleszaladni, annyira élveztem.
-Ne fesd túl! Tudni kell megállni...
- Az, aki a fehér akvarellceruzát feltalálta, a világ legnagyobb hősei közé tartozik. A tolltartóba kerülő készletekből sokszor kimarad a szín, vagy mellőzötté válik, mert fehér lapra rajzol szinte mindenki, de egy nem fehér alapon, például egy baba arcán mesterien lehet vele dolgozni. Egyszerre korrektor, kiemelő, fényező, attól függően mire van szükség, én sok olyan helyre is tettem, ahol első pillantásra talán nem lenne indokolt. Az msc viszont eltompítja, ellágyítja, beleolvasztja a fehéres arcokba, erre érdemes figyelni.
- Volt egy pillanat, mikor majdnem szívbajt kaptam: miután felvittem az msc-t, a kisróka fülében lévő mágnesek rozsdás színt kaptak... Azt gondoltam, van benne valami, ami nem tesz jót a fémeknek, bár a gyantára közömbös... nos a műveletek legvégén, mikor a táblaragacs, amivel a füleket festéshez pálcára rögzítettem, lekerült a fülek aljáról, ezt a barnás réteget is kezdte leszedni. Nos, kiderült, hogy minden barna pasztelles port, nagyon furcsán, rozsdára hasonlítóan szedett össze az msc-s mágnes, úgyhogy a történet jó véget ért.
-A macska rúgná meg az idegesítő szöszöket, amik minden alkalommal kiszemelik az arcot maguknak... A legjobb az volt, mikor szöszmentes dobozból kikapva kirohantam egy gyors fújásra egy új réteg előtt, és mikor lefújtam, jöttem rá, hogy szöszös ...
Persze volt egy nagyobb és idegesítőbb szöszünk is, ami egy rettentően feltűnő helyen ült meg, és atombiztosan be is betonozta magát...
- Gloss kell. De nincs.. Majd lesz. Akkor látni igazán, hogy mennyire szükség van rá, mikor az ember kész a festéssel, és látja hogy szép, természetes, de valami hiányzik...
A lényeg azonban az, hogy minden bosszantó apróság ellenére, a festés élvezetes elfoglaltság, megmutatja a valódi karaktert, és még a kisróka is szereti az új arcát!
